Júl03

FUSION™ A CSEMPÉN....

Mivel a FUSION™ szinte minden felületen gond nélkül megtapad és onnan könnyedén még csiszolással sem távolítható el, sőt a festék és minden FUSION™ termék vízálló, így egy kedves olvasónk és vásárlónk gondolt egy merészet és az undorító törmelékek, vakolatmaradványok, kosz és por helyett lefestette fürdőszobája csempéjét. Nem csak megúszta a káoszt és az újracsempézés minden velejáró kellemetlenségét, de közben alkotott...Saját ízlésvilágát megjelenítve egyedi csempét varázsolt és Ő maga élte át az alkotás örömét a burkoló szakember helyett :), nem is beszélve a költséghatékonyságról. Megosztjuk most Veletek munkájának menetét és végeredményét. Fogadjátok szeretettel .:)

FUSION™ A CSEMPÉN....

Kezdem is rögtön a közepén, mert hogy sokaknak ígértem beszámolót a csempefestésről (igen, igen, az ízléstelen/rémisztő/undorító csempéről van szó…), ami számomra is egy hatalmas nagy tapasztalás volt, lévén soha ilyet előtte nem csináltam és az anyagot, amit használtam, azt sem ismertem.

Hogy miért kellett nekem csempét festeni, ahelyett, hogy levertem volna a régit? Mert nagyobb méretű pusztítás és építés nem fért bele az időbe –egyébként pedig csak átmeneti megoldásra volt szükség, lévén 1-2 év múlva egyszerűen muszáj lesz hozzányúlni a kommunális helyiségekhez, a jelenlegi ablakhiány ugyanis hosszabb távon nem tartható fent. A való világ szükségszerűsége tehát a kezemre játszotta a lehetőséget, hogy kipróbálhassam végre a csempefestést (még ha esetleg ez valaki számára fura vágyálomnak is tűnik...).

Szóval adott volt a régi csempe, amin elég sok repedés meg tipli utáni lyukat kellett eltüntetni (de ez akrillal és mestertapasszal annyira azért nem volt nagy gond), meg adott volt a koncepció, miszerint a rusztikus kis házikót én bizony kastély-vidéki francia-indusztriál eklektikában fogom berendezni, értelemszerűen megtartva a rusztikus jegyeket is. Az enteriőrt Varázskezű Bea Barátném munkáira alapoztam, így a fürdőbe már akkor volt egy meseszép faragott tükröm és egy csodás üveges vitrinem, amikor a fejemben tervek helyett még csak káosz kavargott.

Mentés

A bútorfestős csoportokban nézelődve viszonylag gyorsan adott lett a festéshez elképzelt anyag is, a krétafesték, ami ugyebár mindenre felhordható, a tartósságát waxolással (ez lényegében viaszolást jelent), erős igénybevételnek kitett helyeken további lakkozással érjük el. A piacon mostanra elég sok krétafestéket (=chalk paint) lehet kapni, én talán egy-két kivétellel mindegyiket kipróbáltam, nekem mindegyik tetszett, igazából egy-egy márka színei azok, ami alapján választani szoktam. Hogy végül mégsem krétafesték, hanem a Fusion nevű ásványi festék (mineral paint) lett a befutó, annak egyrészt a színkínálat, másrészt az az oka, hogy ezt nem kell waxolni, elég a lakkozás is. (Kb. 20 m2 felületről beszélgetünk, ami így leírva nem annyira sok, de több rétegben/fázisban kézzel végig csinálni rajta mindent, na, az nem egy leányálom… Azt viszont rögtön mondani kell, hogy ezt a festéket csiszolással/koptatással antikolni nem annyira egyszerű, viaszolni kell a festék alatt, ahol mégis ezt szeretnénk végrehajtani. Egy nagyobb, és összetettebb felület esetén ember legyen a talpán, aki emlékezni tud, hol viaszolt az egyes rétegek alatt… Én ezt biztosan nem fogom kipróbálni. Ez a tulajdonság azonban – szerintem – semmit, de semmit nem von a festék értékből, amibe, majd mindjárt látjátok, én szabályosan beleszerettem.).

Én az ALGONQUIN színt választottam, amiről az a mondás, hogy: „A legkedveltebb mély tóp színünk. Hajlamos változtatni a színtónusát a megvilágítástól függően. Semleges színű sárgás-bézs vagy barnásszürke? Nagyon nehéz megmondani, mert minden attól függ, milyenek a fényhatások és környezetében a színek. Ennek köszönhetően bármilyen színnel párosíthatod.” Vettem hozzá szépen áttetsző és antik hatású lakkot – bár az utóbbiról ugyan semmi fogalmam nem volt, hogy mi is az, de baj ugyebár nem lehet belőle.

Bár hetekig úgy voltam vele, hogy nem fogok alapozni, merhátminek (ez a festék akrilt is tartalmaz, ami lényegében beépített fedőrétegként működik) , a festés előtti napon meggondoltam magam (=beparáztam), és rohantam Otex-et venni, ami Pakson azért annyira nem volt egyszerű, ezt ugyanis nem tartják minden festékboltban. De végül lett Otex is, így elzavartam mindenkit otthonról és lealapoztam a csempét.

Sajna erre a melóra sem lehet ráfogni, hogy jobb csinálni, mint kimagozni 10 kiló meggyet, az Otex ugyanis elég büdös (nyilván nem is kifejezetten egészséges), így csak folyamatos átszellőztetés mellett lenne szabad használni, nekem meg ugyebár nincs ablakom a fürdőn, de azért meglett. Ha valaki egyszer majd használja ezt a hídképző alapozót, arra feltétlenül figyeljen, hogy azonnal törölje le, ha rossz helyre kerül a festék, száradás után ugyanis csak bombával lehet eltávolítani…

Az alapozó száradása után jött a festés, ami több meglepetést is tartogatott. Egyrészt a festék állaga – a viszonylag sűrű és krémes krétafestékekhez képest – meglepően folyékony, mondhatni vízszerű, ebből kifolyólag rendkívül könnyű volt felvinni (ecsetet és hengert használtam). Meglepő volt az is, hogy már az első réteg milyen szépen fedett – és meglepő volt a kiadóssága is, ami messze a várakozásaimon felül alakult. Az 500 ml-es flaskára az volt írva, hogy 7 m2-re elég két rétegben, és ez nem volt hazudozás egy kicsit sem. ​

A legnagyobb meglepetés azonban a szín volt, ami egészen addig, amíg az udvaron, természetes fényben nézegettem, pont olyannak látszott, mint a képeken. A fürdőben, immáron felkenve viszont egy sokkal sötétebb színt mutatott (az ottani világítás függvényében), amit nem igazán tudok meghatározni, mert sem nem szürke, sem nem barna, sem nem lila – hanem olyan mindegyik… Ez a fajta meglepetés egyáltalán nem volt ellenemre, mert bár sötétebb lett a csempe, mint az először a fejemben volt, ez a nem várt, lakkozás nélkül csodaszép matt szín sokkal elegánsabb lett és jobban kiemelte a tükröm és a csapok szépségét. (Erről csak annyit, hogy a természetes fénynél „szimplán” bronz színű csapok a csempe színétől kaptak egy vöröses beütést és szinte életre keltek…).

Tapasztalásból eredő jó tanács így utólag: célszerű megvenni az elérhető legkisebb kiszerelést a becélzott festékből (ez minden festékre igaz!) és próbafestést csinálni, hogy kiderüljön, az adott dolognak milyen is lesz a színe azon a helyen, ahol ő van/lesz... A nagyobb felületű projekteknél ezt a jövőben én is mindig meg fogom tenni, mert még egyszer nem lesz ekkora szerencsém.

​A festéket két rétegben hordtam fel, majd átlátszó lakkot kentem rá (természetesen mindenütt kivárva az előírásos száradási időt) – ettől selyemfényűvé vált az addig tökéletesen matt felület. Az átlátszó lakk állaga is erősen folyékony, nagyon könnyű volt vele dolgozni – és pontosan ugyan ez igaz az antik (=barna) lakkra is. Mindegyik termék szagtalan (vagy csak nagyon-nagyon enyhén „illatos”), vízbázisú, vagyis elég jól törölhető és a szerszámok is vízben moshatók.

A barna lakkot sima ecsettel és szivacsecsettel vittem fel  és annyira foltosra festettem, amennyire csak tudtam (az antik lakkot ennek okán lényegében kétszer kentem fel, hogy minél kevésbé legyen egyenletes a felhordás ). ​A végeredményt a fotók sajnos csak kevéssé adják vissza, és nem csak azért, mert bénán fényképezek/buta a telcsim/vacak a fény… Élőben valahogy mást mutat. De a helyiség karakterét azért lehet érzékelni, bár még közel sem vagyok a végén, hiszen a falfestés ennek a hétnek a programja lesz (újabb álom-meló: kb. 3 méter magasan kimaszkolni a mennyezetet, majd utána hengerezni… Az idő felében a kádban áll a létra, és csak a már fent lévő kristálycsillárba és karnisba verheti be a fejét az ember kicsit sem tériszonyos lánya…). A falfestéssel elkészülhettem volna a csempefestés előtt is, de szerencsére ez nem így lett: az eredetileg kigondolt – egyébként nagyon visszafogott - púderszín (színmintája) ugyanis brutál rózsaszínűre változott a csempe hatására… Most egy egészen finom, szinte láthatatlan (púder rózsa) színt fogok csak felvinni, mert ha minden úgy lesz, ahogy azt számítom, akkor ez pont annyira fog erőteljessé válni a csempe színétől, amennyire az kell.

A WC-ben már Otex/alapozás nélkül festettem a csempét (semmi különbség nincsen a végeredmény felületét illetően) és nem is lakkoztam, hagytam, hogy teljesen matt maradjon a felület (itt nem számítok fokozott igénybevételre: vélelmezhetően nem azon az egy sornyi csempén fogom a fejemet vagy még keményebb dolgot a falba verni, hanem találok valami nagyobb felületet, ha a szükség egyszer úgy hozza…).

© 2016-2017, My Vintage Factory - FUSION™ festékek hivatalos és Cling On! ecsetek kizárólagos magyarországi forgalmazása